Mind a mai napig a világ egyik legnépszerűbb matematikakönyve „az Obádovics”. Ebből tanultak napjaink kutatói, mérnökei, tudósai. Amikor az egyik űrutazáskor megkérdezték Charles Simonyitól, hogy tanulmányai szempontjából melyik könyv volt számára a legfontosabb, ő azonnal Obádovics J. Gyula matematikakönyvét nevezte meg.
Ez a könyv 21 magyar és két német kiadást ért meg, és példátlan mennyiségben, több mint 600 ezer példányban kelt el. A szerző könyvével a matematika félelmetes farkasát szelíd báránnyá varázsolta, és a tanárokat is megtanította az idomításra. „Középiskolás koromban Obádovics J. Gyula Matematika című könyvét úgy tartottuk a kezünkben, mint a bibliát. Úgy tekintettem rá, mint klasszikus műre. Minden kérdésre ott volt az érthető válasz. Egyetemista koromban megint gyakran elő kellett vennem, hogy megértsem azokat az egyenleteket és levezetéseket, amik nem fértek fel hat táblára. Érdekes módon az Obádovicsból megértettem”.
Az Obádovics Család
Obádovics J. Gyula bunyevác család gyermekeként, 1927. március 3-án, Baján született. Ősei Dalmáciában éltek és harcoltak. A Baja-Szeged- Szabadka háromszögben a bunyevác katonacsaládok már a török hadak betörése előtt megjelentek, földet kaptak és védelmi szolgálatot láttak el. A Temes partján fekvő Obád faluról kapta Gyula dédapja az Antonius Obád nevet. Édesapja Obádovics József (97 évet élt), édesanyja Sámán Katalin (100. életévében halt meg). Feleségével, Arany Margittal 1953-ban keltek egybe. Három leányuk született: Katalin (1954), Éva (1958), Csilla (1964). Unokáik: Zsoldos Edina Betti, Zsoldos Anita, Zsoldos Balázs, Zsoldos Csaba, Érsek- Obádovics Nándor, Érsek- Obádovics Robin, Érsek- Obádovics Mercédesz, Kulcsár- Obádovics Réka, Kulcsár- Obádovics Márk, Dús Jetta, Dús Bence, Dús Pongrác, Dús Ciprián. Dédunokáik: 2020-ban megszületett a 16. és 2021 első félévében várható a 17. fiú dédunoka.
Apai örökség
„Apám a polgári iskola szervezésében részt vett a kőművesmester-képző tanfolyamon, de nem tett mesterképző vizsgát, mert arra kérték, hogy előbb magyarosítson, aztán adja be a kérelmet. Ezt nem volt hajlandó megtenni, mondván, hogy a magyar haza védelmében (első világháború) az Obádovics névvel meg lehet halni, akkor ezzel a névvel kőművesmesternek is lehet lenni”.
Az apja ragaszkodott a tanítói oklevél megszerzéséhez, ami kenyérhez juttatja a fiát. Gyula eltökélt szándéka volt az egyetem elvégzése és Budapestre indult a líceumi érettségi bizonyítvánnyal és a fogkefével a táskájában. Apja kézfogás helyett csak annyit mondott: „Hát mégis elmész. Kenyér nélkül haza se gyere!”
Az apa öt évig meg se kérdezte, hogy miből él. Tény, hogy a kezdetekben sok nehézséggel kellett megküzdeni, de szorgalmának és kitartásának köszönhetően felfigyeltek tehetségére. A kilencedik félévben a Közlekedési- és Postaügyi Minisztériumban miniszteri előadó besorolással, 830 forintos fizetéssel (kezdő középiskolai tanár fizetése 460 forint) az Oktatási Osztály dolgozójává nevezték ki. Első fizetéséből felruházta magát, de később (a padláslesöprések időszakában) a Műszaki Tanárképző Főiskolán tanított és a különóra díjából már havonta 1000 forintot küldött az édesapjának, hogy a piacon bevásárolt termékekkel teljesíthesse beszolgáltatási kötelezettségeit (mintagazda kitüntetést kapott).
1958-ban a frissen megjelent Matematika könyvének egy példányát elsőként édesapjának adta át. A fiára pillantott, a dicséret elmaradt. Csak apja halála után fedezte fel az iratai között a fiáról szóló újságcikkeket. A kivágott, a sokszori olvasástól gyűrött lapok és tintaceruzás aláhúzások elárulták az apa érzelmeit: nagyon büszke volt fia eredményeire, de azt soha nem mondta ki. Apjától nem pénzt és elismerést örökölt, hanem útmutatást: „csináld meg, ha akarod, meg tudod csinálni”, „ha kimondtad, be is kell tartanod”. A problémáit mindig maga oldotta meg, az adott szó szentsége végig kísérte életét. Kosztolányi Dezső tanácsáról sem feledkezett meg: „Légy magad, ne fuss az istenekhez, a végtelenbe lökve – járj magad.”
Szakmai életút
Már gyermekkorában az olvasás rabja lett. Lámpaoltás után dunna alatt, zseblámpával folytatta az olvasást. Minden megtakarított pénzéből könyveket vásárolt. Sokoldalú érdeklődése és korán megszerzett műveltsége betonbiztos alapot teremtett a szakmai sikereihez. Legkisebb korától ügyes mozgású volt és az iskoláiban jeleskedett atlétikában, tornában, labdajátékokban. Így aztán bőven válogathatott az egyetemek között: műszaki egyetem, tudományegyetem, testnevelési főiskola. Az egyiken nem volt hely, a másikon nem volt meg a felvételhez szükséges tornafelszerelés. Végül a Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának rendkívüli hallgatója lett, ahol a gimnáziumi különbözeti érettségi letétele után válhatott rendes hallgatóvá.
A szűkös feltételek között a szállást és élelmezést kellett megoldania. A kenyeret csak jegyre lehetett kapni, a fejadag mindig kevés volt. Egy csinos kenyeres lány jó viccekért cserébe egy kis fekete cipót is tett a fejadag mellé. Hamarosan megérkezett az édesanyja ágynemű, ruha és élelem szállítmánnyal. Az anyai szív legyőzte utazási félelmeit, ő, aki egy megrakott szénásszekér tetejére ülés helyett inkább a gyaloglást választotta, Bajától a vonat tetején utazott. Gyula meg tujázott, nem volt pénze villamosjegyre. A vásárcsarnokban éjszakai munkát vállalt, a havas hónapokban a Duna-korzón lapátolta a havat.
A különbözeti érettségi, egy bravúros orosz nyelvvizsgával, sikeres volt. Gyula rendes hallgatóként folytathatta tanulmányait. Kiváló tanárai voltak, de a matematika- és fizika-előadások mellett nagy érdeklődéssel hallgatott más témákat is (filozófia, logika, lélektan, etika, didaktika, tantervelmélet, iskolaszervezés), tovább bővítve sokoldalú ismereteit. Az eredmény nem maradt el: Matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevéllel a tarsolyában lépett tovább (1950).
Még egyetemista korában, a 22 éves fiatalembert méretes feladattal bízták meg a KPM Oktatási Osztályán (ipari technikumok átszervezése és újak létesítése, szigorló mérnökök részére egyetemi konzultáció szervezése, egységes módszertani útmutató készítése tanfolyamok vezetői részére, káderképző tanfolyamok szervezése és tematika kidolgozása). Nem véletlen, hogy Obádovics Gyula sikeresen teljesített, mindez hangyaszorgalommal gyűjtött tudásának köszönhető.
Az egyetem elvégzése után sorjáztak az állás meghívások: a Budapesti Műszaki Egyetem Matematikai Tanszékén óraadó tanársegéd, a Műszaki Tanárképző Főiskola matematikai tanszékén adjunktusi állás. Az oktatási Minisztérium Személyzeti Osztályára delegáció érkezett Miskolcról: Sályi István, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem rektora és Borbély Samu, a matematikai tanszék vezetője. Hangsúlyozták az új egyetem fontosságát, a szocializmus építéséhez jól képzett mérnökök jelentőségét. Az oktatás fejlesztéséhez olyan felkészült matematikusra van szükségük, mint Obádovics Gyula. Kérték a minisztérium hozzájárulását és az érintett személy beleegyezését, akinek a matematikai tanszéken adjunktusi beosztást ajánlottak. Mivel az utóbbi nyári kiránduláson barátja segítségével szemlét tartott az épülő egyetemen, elfogadta a meghívást és elindult élete legszebb és legküzdelmesebb 18 éves szakaszán. Itt lelt feleségre, itt születtek a leányai, itt vált a korszerű matematika- és számítástechnikai-oktatás megtestesítőjévé. „Gyula tevékenysége nemcsak a Nehézipari Egyetem számítástechnikai-oktatására, hanem az egész miskolci térség szakmai életére nagy hatással volt” (Sántáné-Tóth Edit).
Munkába állásának kezdetén felmerült a kérdés: elméleti matematikai kutatás vagy oktatás, tanítás? Az utóbbit tartotta a fontosabbnak és arra kereste a választ, hogy mire van szükség a tudás átadója és befogadója közötti eredményes együttműködéshez. Példatárak írásába kezdett, ami végül elvezetett A Matematika könyv megírásához. A tanítványai aranydiplomájuk átvétele (2002) alkalmából rendezett összejövetelen Gyimesi Tibor verses köszöntőjével meggyőzően igazolta módszerének eredményességét: „Kopogott a fehér kréta, a11 + a12, ekkor gondoltuk rémülten, itt a matek egy nagy fertő. De jött Obi, a gyakorlaton önbizalmunk helyretette, híres könyve mellett akkor ez volt a legnagyobb tette. Obádovics ráébresztett, hogy a már ismert 1x1, a difi és az integrál egyre megy. Szigorlaton küzdöttük le ezt a nehéz matek-ovit, s hálás szívvel emlegetjük Óvóbácsinkat, az Obit.”
A Matematika könyv kézirata két év megfeszített munkával elkészült és a nyomdába került. 1957-ben, a karácsonyi szünet előtt a személyzeti osztályra hívatták, ahol szembesült a hagyományos egyetemi feudális hierarchia igazságtalanságával. Az egyetem nagyhatalmú urai arra kérték, hogy a kéziratát vonja vissza és átdolgozás után Gáspár Gyula tanszékvezetővel közösen adják ki. Ezt a könyvet a Műszaki Kiadó pályázatát elnyerve írta meg az egyetemen végzett munkája mellett. Ehhez a könyvhöz rajta kívül másnak semmi köze. Döntésével az ármánykodás szellemét kiszabadította a palackból, ami 13 évi eredményes munka után, az egyetemről való távozásához vezetett.
A számítógép önmagában csak egy veszélyes hulladék, szakértelem kell az életre keltéséhez. Gyula magas színvonalú tudásra törekedve, 1959-ben gépi numerikus módszerek témával levelező aspirantúrára jelentkezett. 1962-ben a kutatási eredményeit doktori értekezésben foglalta össze. A szigorlati vizsgán Gáspár professzor sportszerűtlen húzással akadályozta meg summa cum laude minősítését. A doktorrá avatás megtörtént, a továbbiakban a dr. techn. cím használatára vált jogosulttá. Még ebben az évben megszervezte a Számítástechnikai Laboratóriumot. Ezzel megteremtette numerikus módszerek teljes értékű oktatásának az alapját. A következő évtizedekben se szeri se száma a számítástechnikai témájú publikációknak (egyetemi jegyzetek, könyvek, szakcikkek).
„Új tárgyak bevezetésébe csak akkor kezdj, ha az istenek is veled vannak”. Ezt a mondást a kilenc féléves matematika oktatás Bányamérnöki Karon történő bevezetésekor gépészkari professzori rosszallás váltotta ki. Ehhez adódott hozzá a számítástechnikai oktatás bevezetését szükségtelennek tartók ellenvetése. A szemléletváltás hosszabb időt vett volna igénybe, de a számítástechnika gyors fejlődése nem volt tekintettel az egyetemek lassú stílusára. Gyula tisztában volt azzal, hogy a ma beiratkozott hallgatókat fel kell készíteni arra, hogy amikor elkezdenek dolgozni, képesek legyenek a korszerű eszközök használatára. Célkitűzéseitől egy pillanatra sem állt el, következetesen dolgozott azok megvalósításán, vállalva a különféle, hasznos energiáit emésztő támadásokat. 1967-ben a növekvő terhelések kezdték veszélyeztetni az egészségét, nagy erőfeszítésre volt szüksége, hogy a kórházból begyógyszerezve utazzon Budapestre a kandidátusi értekezésének megvédésére. Apja szavai csengtek a fülében („csináld meg, ha akarod, meg tudod csinálni”), és megcsinálta, megszerezte a Magyar Tudományos Akadémia tudományos fokozatát.
1969-ben Gáspár Gyula tanácsára, javaslatot készített egy önálló számítástechnikai tanszék létrehozására. Az utolsó cseppig betelt a pohár, amikor a Gépészmérnöki Kar dékánja közölte vele, hogy nincs rá pénz, a javaslatot Gáspár professzor nem támogatja. Ennek az embernek az édesapja soha nem mondta azt, amit Obádovics József kőműves mondott a fiának: „ha kimondtad, be is kell tartanod”.
1970-ben a Munkaügyi Minisztérium miniszterhelyettese felkérte az Országos Vezetőképző Központban a Számítástechnikai Osztály vezetésére, ami tíz év alatt önálló Számítástechnikai Intézetté fejlesztett hat főosztállyal és 160 fő kiváló munkatárssal. Az országosan elismert intézmény eredményes oktatás-kutatási és alkalmazási tevékenységet végzett. A gazdaságnak nagy szüksége volt olyan hozzáértő vezetőkre és számítástechnikai szakemberekre, akik akarják és tudják alkalmazni a gyakorlatban a robbanásszerűen fejlődő informatikai tudomány eredményeit. Minden bizonnyal rajta kívül még sok embert ösztönzött Teller Ede jóslata: „Az olyan ember, aki nem ért a számítógéphez, a XXI. században analfabétának fog számítani.” Oktatók, kutatók, tervezők, gépközeli alkalmazottak összefogásával 1975-ben megalakult a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság. Gyulát főtitkárhelyettessé választották, aki megbízása alapján 18 megyében és nagyobb városokban megszervezte az új társaság területi szervezeteit. Ez a hálózat megteremtette az új tudás országos terjesztésének alapjait. 1980-ban a SZÁMTI durva létszámleépítését már nem vállalta, fájó szívvel új munkahely után nézett.
1981-től 1988-ig a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdasági Gépészmérnöki Kar Számítástechnikai Intézetének igazgatója és a matematikai tanszék tanszékvezető egyetemi tanára volt. 1986-ban a kar ötödéves hallgatói gyűrűavató szakestélyükön „kiváló tanárnak” választották és aranygyűrűvel tüntették ki. A gödöllői évek nehéz küzdelmekkel folytatódtak a számítógép rendszer fejlesztési konfliktusai miatt, így 1988-ban a nyugdíjazását kérte.
„ Vallom, hogy matematika nélkül nem létezne a ma tudománya, az emberiség szegényebb lenne szellemi és anyagi téren egyaránt. Ebben a meggyőződésben merem kijelenteni, hogy hiszek a végtelenben, az emberek nevelhetőségében, a természet és az élet törvényeinek fokozatosan jobb megismerhetőségében.”
Kitüntetéseinek jegyzéke egy teljes oldalt tesz ki, azonban „nem szerepel a felsorolásban sem a Magyar Tudományos Akadémia, sem a Bólyai János Matematikai Társaság neve. Ez nyilván azért van, mert az általuk adományozható nagyon sokféle kitüntetési lehetőség közül egyiknek sem teljesítettem a feltételeit. A matematika oktatása, kutatása és alkalmazása területén a munkámat mindig a magam elképzelése szerint végeztem, s ennek eredményességét a tanítványaim, hallgatóim értékelték.”
Tudatos életvezetés
Gyermekkorában a testmozgás természetes életeleme volt. Édesapja és két kabakból maga készítette úszó segítségével hamar megtanult úszni. Kilenc éves korára már minden úszásnemben járatos volt. Később négy alkalommal is kimentett fuldoklót a vízből. Kajakkal derítette fel a vízben és növényzetben gazdag környezete szépségeit. Barátaival sokat rúgták a rongylabdát, megtanultak kézen járni, még a lépcső sem volt akadály. A Czája cirkuszban látottak hatására különféle, nem mindig veszélytelen mutatványokat is kipróbáltak. Egy alkalommal a tartó barátja kézállásban őt a feje fölé kinyomta, de nem szabályosan ért a földre, fejre esett a homokban (sérülés nem történt). A mindennapjaihoz az istálló kitakarítása, az állatok gondozása és különféle mezőgazdasági munkák végzése is hozzátartozott. Mindez nem okozott gondot a napi időbeosztásban, mert az iskolában hallás után mindent megjegyzett. A polgári iskola valóságos sportparadicsom volt számára. A jól felszerelt tornateremben minden szeren remekelt, atlétikában a távolugrás, magasugrás, kislabda dobás sikereket hozott számára. 60 méteres síkfutásban verhetetlen volt. A labdajátékokban (zsinórlabda, futball) szép győzelmeket arattak. A sportos életmód az egyetemi években és azt követően is jellemző volt rá.
Nyugdíjas éveinek elején Balatonszárszón házat épített, amit olyan gyorsan összeszereltek, hogy két járókelő házaspár egymást kérdezgette, „ugye ez a ház tegnap még nem volt itt?”A házhoz tartozó kertben 170 tőke szőlőt művelt, évente 250-300 liter bort készített. Babi felesége a többi kerti munkát végezte, és nagyokat úszott a Balatonban. Gyula, kedvenc kutyájával naponta két kört futott a háztömbök körül. Hatéves korától rendszeresen horgászott, Balatonszárszón a Nádfedeles horgásztó partján üldögélve a matematika könyvek írásától fáradt agyát mindig fel tudta frissíteni. Sem az oktatást, sem a matematikával és számítástudománnyal való foglalkozást nem hagyta abba. Tanított a Kodolányi János Főiskolán, a Székesfehérvári Oktató Központban, a Veszprémi Egyetem Székesfehérvári képzési helyén. Írta a könyveit, egyetemi, tanfolyami jegyzeteit. 25 éve sikeresen működteti a vejével közösen alapított Scolar Kiadót.
Nem csoda, hogy időskorban is fiatalnak érzi magát. „Kenyerem javát még mindig eszem, Az éveim számát észre sem veszem. Ha van asszonya, egészsége és bora, Semmit sem számít az ember kora.” Versében első helyen említi asszonyát, hiszen jövőre már 70 éve él vele boldogan. Tiszteletet érdemlő elődeinek, és reményteljes utódainak nagy családja nyújt hátteret sikeres életéhez. „Tisztelt Obádovics J. Gyula Tanár Úr, matematikus, pedagógus, író, költő, professzor, igazgató, kedves Barátom, Gyuszi! Egyelőre célozzuk meg a százat, és aztán jöhet a ráadás (Dr. Szarka Zoltán)”
Dr. Tar József,
a Sikeres Öregedésért Egyesület elnöke
